1. DÍJ!:)

Szabályok:

-Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
-A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
-11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
-11 embert meg kell jelölni és linkelni.
-Nincs visszaadás, visszajelölés.



11 dolog rólam:

1 :imádok olvasni
2 :Directioner vagyok
3 :van egy kutyám
4: két nővérem van
5: szeretek zenét hallgatni
6: táncolok, már 4 éves korom óta
7: 7 éve zongorázom
8: szeretek írni
9: Amerika-mániás vagyok:P
10: lehet költözünk
11: 2000.-ben születtem:)

Válaszaim:

1., Mi ösztönöz az írásban?
A gondolataim, az álmaim és a vágyaim. Ha megálmodok valamit, leírom. Ha más akarok lenni, mint, ami vagyok elkészítem a karaktert és annak a történetét. Tulajdonképpen az, hogy itt nincs lehetetlen.

2., Miért szeretsz írni?
Mert sok gondolat kavarog fejemben és szeretem őket megfogalmazni. Ez az én kis saját fantáziavilágom. Ebben azt csinálhatok, amit szeretnék, olyan karaktereket alkothatok, amiket én elképzelek, olyan barátot, szerelmet, vagy a főszereplőt...ami legtöbbször én magam vagyok, vagy legalábbis, amilyen szeretnék lenni. Szabadnak érzem magam és ilyenkor nincsenek határok. Ezért szeretek írni.

3., Hová tartozol? (Selenator, Directioner...)
Nagy Directioner vagyok, de természetesen szeretek más bandákat/énekeseket is.
Pl.: Bastille, One Republic, Pink, Little Mix...

4., Miből merítesz ichletet?
Mint már feljebb is megfogalmaztam, nagyrészt az álmaimból, de sokszor mondjuk egy filmből kiveszem egy szereplőnek a tulajdonságát és beleformázom a történetbe.

5., Kedvenc színész?
Hát, nincs igazán, de ha már kellene mondanom, akkor Johnny Depp az első!:)

6., Van példaképed?
Igen. 

7., Ha van, ki az?
Részben a One Direction, azért, mert hihetetlen, hogy mit értek el eddig és, ahogyan kitartanak egymás mellett. 
Részben pedig egy táncos (Sophia Lucia), aki azért, mert gyönyörűen táncol, ilyen fiatal létére és én is szeretnék úgy mozogni, mint ő.

8., És miért?
Ezt az előzőben leírtam.:)

9.,Hány blogod van?
Hát, őszintén? Nagyon sok volt, mivel elég sok történetet kitaláltam, csak az volt a gond, hogy nem nagyon tudtam őket folytatni. Most jelenleg, azt, hiszem 4 van, de ebből csak 1-2-t írok. Ez az, amit folyamatosan.

10., Ha Directioner vagy, mióta?
Hát ezt így nem nagyon tudom megmondani. Ugyanis 1-2 éve volt egy Directioner korszakom, aztán nem szerettem őket, most meg újra fan vagyok.xd :)

11., Mi szerint írod a blogodat? (hangulat szerint, előre elképzelt..stb..)
Hát ez egy jó kérdés. Sokszor hangulat, megálmodás, de legtöbbször akkor jutnak eszembe a dolgok, miközben gépelek.:)

Kérdéseim:

1., Hogyan jut általában eszedbe egy-egy történet?
2., Van valaki aki megichlet?
3., Kedvenc énekes/banda?
4., Ha van, miért ő/ők?
5., Mi a hobbid?
6., Miért írsz?
7., Szoktál írás közben valamilyen dalt hallgatni? Ha igen, akkor, annak  a hangulatában írod a részt?
8., Mi az életcélod?
9., Van legjobb barátnőd?
10., Ha van, miért Ő? Mi köt össze benneteket?
11., Kedvenc filmed?


11 ember, akinek tovább küldöm:

1., Story of my life (You & I): http://storyofmylifewithonedirection.blogspot.sk/
2.,Unstable: http://unstablebrooklynharry.blogspot.hu/
3.,Két tűz között: http://1d-kettuzkozott.blogspot.hu/
4., Don't let me Down-1D: http://dontletmedown1d.blogspot.hu/
5., 21:55 One and Only: http://1dfanfiction-oneandonly.blogspot.hu/
6., Love in London: http://darkturn.blogspot.hu
7., One Direction a Roxfortban: http://1droxfort.blogspot.hu/
8., A Styles Ikrek: http://stylesikrek.blogspot.hu/


Ennyi embernek küldeném tovább, mert mást nem tudok.

1.

6.rész- Closer

Hi!;)
Nagyon örülök az újabb feliratkozóknak és a komikat is nagyon köszönöm! Viszont ez a rész eléggé rövidre sikeredett, meg nem is nagyon eseménydús, de itt most az a lényeg, hogy mennyi idő alatt, milyen viszonyba kerültek egymással a szereplők. Azért remélem, hogy ez is azért tetszeni fog! Jó olvasást!;) 
ui.: Apropó, hétvégén megnéztem a This Is Us-t és szétröhögtem az agyam! Ha eddig nem néztétek volna meg, feltétlen, mert nagyon tök jó! :) <3

*2 héttel később*

-Skylar szemszöge-

Már eltelt 4 hét. Jelenleg Európában vagyunk, Olaszországban. Ez a két hét pont elég volt ahhoz, hogy megszeressem a fiúkat és, hogy összeszokjak velük. Imádok koncertezni. Nagyon fárasztó, de ugyanakkor hatalmas adrenalinlöketet is ad. Louis-t már-már a lelkizős barátomnak tartom, a többiekkel pedig imádok ökörködni. Az elmúlt hetek alkalmával eléggé jól megismertük egymást és rájöttem, hogy nem nagyképű, nagyravágyó nyálas kis fiúcskák. Hanem kedves, segítőkész és hatalmas szívvel rendelkező srácok. Ezt mondta Niall: "Ugyanolyanok vagyunk, mint a többiek. Mint az összes rajongó, pont ugyanolyan emberek vagyunk, csak más a melónk."
És igaza van. Semmivel sem különbek, csak azért, mert kedvezett nekik a szerencse. 
És hogy mi van Harry-vel? Hát, az utóbbi időben eléggé jól kijövünk egymással. A fiúk elneveztek minket a két legnagyobb ökörnek. Hát igen... Általában mindig megvicceljük a többieket. Olyanok vagyunk, mint két nagy gyerek. Harry azt hiszem, hogy a legjobb barátom lett. Fura ezt így kimondani, de így van. Nagyon szeretem, de nem szerelemből. Közel áll a szívemhez és nem gondoltam volna még 4 héttel ezelőtt, hogy ilyet mondok, de ez életemnek eddigi legjobb szakasza, az, hogy a One Direction-nel lehetek. Csodálatos. 
Ma reggel 6-kor keltünk. Délelőtt stúdiófelvétel, amin bár nem kötelező, hogy részt vegyek, én viszont akartam. Amikor odaértem, még nem volt ott senki, ezért kipróbáltam, hogy milyen is ott bent állni. Nekiálltam a Midnight Memories-t énekelni. Olyan jó érzés volt, hogy felszabadultan kiengedhettem a hangomat. Csak hülyültem, és jól esett.
Csukott szemmel énekeltem, ám amikor kinyitottam 5 mosolygó arccal találtam szembe magam. Elvörösödtem.
-Khm, én csak..Teszteltem ezt az...izét.-mutattam esetlenül a mikrofonra. A többiek pedig elröhögték magukat. Én pedig még jobban égtem, úgy éreztem, hogy mentem ott süllyedek el szégyenemben. A cipőmet tanulmányoztam, mintha valami érdekes lenne rajta. Pedig a kopott, koszos, kék Conversemen nem volt semmi különös látnivaló, eltekintve a hatalmas teafoltról a oldalán. Egy fehér tornacsukát pillantottam meg az enyémmel szemben. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam és felnéztem. Akkor megláttam Őt, zöld szemei csillogtak a halványan világító lámpa fényében. Göndör fürtjei szanaszét álltak, szemei körül fekete karikák éktelenkedtek. Látszott, hogy most kelt, és az is, hogy nem aludt túl sokat. Kimerült volt, nem csodálom. Megfogta a kezemet és közelebb vont magához. Halványan mosolygott, gödröcskéi megjelentek a szája sarkában. Én elkaptam a tekintetem róla, de ő a kezével kényszerített, hogy belenézzek babonázó zöld szemeibe.
-Csodálatos hangod van.-súgta.
-Na ne viccelődj velem. Tudom, hogy borzalmas.-nevettem el magam kínosan.
-Te tényleg nem hallod saját magadat? Nagyon különleges.-suttogta a fülembe.
-Aha, persze.-mondtam ironikusan. Sértődöttségemet látva kuncogni kezdett, majd megölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Rögtön megenyhültem. Olyan jól esnek ezek az apró jelek, tudatja velem, hogy Ő itt van nekem, hogy kedvel. Apró gesztusok, amik többet érnek minden szónál.
-Új tervem van.-mondta olyan halkan, hogy csak én halhassam. A nevetőráncai ott bujkáltak a szája szegletében.
-Mi az?-kérdeztem huncut mosollyal az arcomon. Tudtam, hogy mire céloz.
-A biztonságiakat fogjuk megviccelni kicsit koncert előtt. Rohangálunk meg bujkálunk, hogy ne kapjanak el.-kuncogott hangosan, mire a többi négy szempár is ránk kapta a tekintetét. Szúrós szemmel figyeltek, majd mindannyian odafutottak hozzánk és felkaptak. Kirohantak velem a stúdióból, én meg sikítoztam, mint egy kislány.
-Tegyetek le!-nevettem.
-Nem-nem.-tiltakoztak viccesen. Láttam, hogy Harry rohan utánunk és hallottam is, hogy azt kiabálja, hogy  tegyenek le. Végül letettek, én pedig amikor elakartam futni, Louis megragadta a karomat is visszarántott.
-Á-á! Még nem fejeztük be!-mosolygott huncutul, majd Zayn és Niall nekifeszített a falnak és Liam meg Louis elkezdtek csikizni. Csak sikítottam és nevettem, ficánkoltam a szorításuk között. Hazza időközben odaért hozzánk és félrelökve a fiúkat felkapott és elrohant velem a másik irányba. 
-Ez már a szokásotokká vált? Embereket hurcolva rohangálni?-kérdeztem ironikusan.
-Ez a hála azért, hogy megmentettelek?-kérdezte tettetett felháborodottsággal.
-Jajj, ne haragudj! Nagyon köszönöm, hogy megmentettél azoktól a gonosz csikigyilkosoktól.-kuncogtam.
-Így már mindjárt más.-bólintott elégedetten, majd a következő pillanatban beleütköztünk egy pocakos biztonsági őrbe. Harry hirtelen átadott a megilletődött biztonságis karjába, ezzel a mondattal:"Tessék Őt viheted!" Majd elrohant. Én hitetlenül néztem utána, majd kiugrottam a biztonságis bácsi kezei közül és Göndörke után rohantam. Megláttam, miközben a WC-be rohan be. Én meg utána. Háttal állt nekem én pedig ráugrottan a hátára, mire majdnem hátra estünk. Tépkedtem  a haját és ütögettem a mellkasát, ő meg csak nevetett.
-Mi ilyen vicces Styles?-kérdeztem "mérgesen", már csípőre tett kézzel előtte állva.
-Semmi-semmi. Bocsi, Sky.-mondta tettetett komolysággal, mire egy apró bólintással jeleztem, hogy bocsánatkérés elfogadva. Ő erre csak adott egy puszit az arcomra, majd kimentünk a stúdióba, hogy elkezdhessék a munkát, tulajdonképpen, azt, amiért itt vagyunk és amiért ilyen korán keltünk. 
Végighallgattam a stúdiófelvételt, aztán mehettünk az arénába. A fiúk nagyon izgatottak voltak, én már annyira nem. Hisz nincs valami sok vagy nagy dolgom a színpadon. Amúgy sem figyel senki, hisz a fiúkat istenítik. Nem zavar egyébként, csak tök hülye ötletnek tartom ezt a táncolósdit. Kíváncsi vagyok, hogy milyen okból kifolyólag van ez az egész, mert szerintem van itt valami más is, érzem....
-6 perc múlva színpad.-sóhajtotta mellettem Harry.
-Hé, minden oké! Jók lesztek! Mindenki imád titeket! Lazulj el egy kicsit, fogd fel az egészet buliként.-biztattam mosolyogva.
-Rendben, köszi!-mondta, majd megölelt és kilépett a színpadra. A hangos, hisztérikus sikításhoz füldugó kellett volt. Megértem, ha valakinek tetszenek a fiúk, meg, hogy rajonganak értük, na de ilyen hisztérikusan, visítozó és bőgő lányok? Ez  már túlzás, vagy csak én vagyok túl pesszimista és elmaradott? 

-Harry szemszöge-

Hatalmas bulit csaptunk a színpadon, elvicceltük a dalok végét, vicces mozdulatokkal rögtönöztünk, amit mindenki élvezett, még mi is. Annyira szeretem ezt csinálni, hogy örömet okozhatok az embereknek és magamnak. Imádom. Az éneklés az életem, a fellegekbe repít. Az meg az én hatalmas mázlim, hogy ezeket a sikereket mind a fiúkkal élhetem át, hogy nem vagyok egyedül és nem unatkozom. Mindig valamivel fel tudjuk dobni a próbákat vagy a koncerteket. Csak hülyülünk, jól érezzük magunkat és azt csináljuk, amit szeretünk. Így tökéletes a felállás. Na és, Sky még boldogabbá teszi a napjaimat. Nagyon jó barátom, és ez egyelőre még így jó is. Lehet, hogy szeretnék majd többet, de csak később. Most olyan jól érzem magam, boldog vagyok. Úgy viselkedünk, mint a kis dilisek az oviban, de és akkor mi van? Ha így érezzük jól magunkat, akkor csináljuk így. Nem ártunk ezzel senkinek sem. 
Mikor vége lett a koncertnek, Sky kislányosan ugrott a nyakunkba és dicsért meg mindegyikünket. Már este fél 11 volt, úgy, hogy rohantunk a buszhoz és indultunk a következő helyszínre.
Mindenki hullafáradt volt már, úgyhogy bedőltünk az ágyakba és rögtön be is aludtunk.

FONTOS!

Sziasztok! :)
Sajnálom, de egy kicsit csúszni fog a következő rész, ugyanis eléggé sok tanulnivalóm és más elintéznivalóm akadt, ezért nincs annyi időm írni. Remélem nem haragszotok meg rám és nem felejtitek el a blogot. Nem kések majd sokat, már elkezdtem írni, csak nem volt még időm befejezni a 6.részt! :)
Viszont ígérem, hogy sietek!
Jó tanulást nektek is!:)

5.rész- Avoid

Halihó!:)
Meghoztam az 5.részt!:) Ebbe most nem lesz semmi fantasy, ugyanis a múltkori részben volt egy kicsi.:) De azért remélem, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket és kapok egy-pár komit!:) Ezzel a képpel kívánok nektek jó olvasást!:) <3 :

Az a mosoly :D

-Louis szemszöge-

Egész éjszaka Harry-t kerestük. Nagyon megijesztett, amikor lerohant a színpadról. Tudom, hogy zaklatott volt, de még sosem csinált ilyet és nem is hittem volna, hogy képes ilyenre. Legszívesebben én is utána rohantam volna, de nem tehettem meg. Szerencsére utána rögtön véget ért ez a borzalmas interjú és rohanhattuk keresni Hazzát. Csakhogy nem ment olyan könnyen, ugyanis állandóan rajongók ezrei rohantak utánunk, állítottak meg, kértek közös képet, puszit vagy autogramot. Most idegesítettek először, egyébként is ideges voltam, mert féltem, hogy Harry megint a kocsmákat célozta meg. És igazam lett. Egy kocsma előtt találtunk rá teljesen kiütve. Volt egy lila folt a szeme alatt, ami arra utal, hogy megütötték. Gondolom megint azért, mert rámozdult valamelyik pasi csajára. Nem lepne meg, ha így történt volna. Bármennyire is akartam rá haragudni, nem tudtam. A legjobb barátom, ismerem és tudom, hogy miken ment/megy keresztül. Tudom, hogy milyen az, amikor teljesen össze vagy zavarodva, nem tudod, hogy mit tegyél vagy, hogy mit is érzel. Ezért inkább megfutamodsz a gondok elől, elmenekülsz. Harry menekvése ilyen szempontból az alkohol és mindig is az volt. Felrángattuk a földről és belegyömöszöltük a fekete limuzinba, amivel időközben megérkezett Paul. Nagyon dühös volt. Nem csodálom, holnap turné és egy ilyen incidenssel nem túl jó "kezdeni". Holnap minden címlapon ez lesz a téma, ez előre meg van jósolva.

*Másnap*

-Skylar szemszöge-

Hajnali 4-kor keltem, ugyanis fél 6-ra itt vannak értem. Nem fogok Harry-hez szólni, bár félek, ha meglátom nem fogom tudni megállni, hogy el ne röhögjem magam, miközben magam elé képzelem őt páncélban.
Gyorsan kiugrottam az ágyból és nekiálltam pakolni, ugyanis tegnap ezt az "apró" dolgot elfelejtettem. Bedobáltam minden ruhámat és táncruhámat, neszeszert, hajsütővasat, hajlakkot (bár ezekre úgyse lesz szükség a sminkesek miatt), kispárnát és Snowy-t a jegesmedvémet (jól van, sose növünk fel eléggé). Beledobáltam még pár dolgot a táskámba, majd becipzároztam. Olyan helyekre megyünk először, ahol meleg az idő, ezért egy nyári ruhát vettem föl:

Reméltem, hogy nem lesz túl rövid, de csak ez volt, ugyanis a többi elpakoltam a másik részét pedig Sarah elcsórta. Lerohantam a konyhába, ahol csináltam magamnak egy tejeskávét, majd elvettem egy darab almát a kosárból és elkezdtem az újságot olvasni. Megakadt a szemem a "nap fősztoriján" és elkezdtem olvasni:
"Harry Styles (19) tegnap az Ellen Degeneres Show-ban való fellépés közben lerohant a színpadról. Senki sem tudja, hogy mi késztethette őt erre a cselekedetre. Annyit állapítottak meg, hogy utána nem sokkal később a One Direction többi tagja talált rá egy kocsma előtt, teljesen kiütve. A sajtó még nyomoz, hogy vajon mi történhetett valójában a fiatal tinisztárral..."
Úgy meglepődtem, hogy kiesett a kezemből a kávés csésze és apró darabokra tört. Idegese, remegő kezekkel kezdtem el felszedegetni az apró darabokat, de mivel nem figyeltem oda teljesen egy csomó helyen felsértette a kezemet. Remek, még ez is. Vajon Harry miért tette ezt? Olyan önző vagyok.. Tegnap nem néztem a Show-t, mert besértődtem azon, hogy Harry nem magabiztosan mondta azt, hogy nincs senkije. Nem azért kapcsoltam be. Egyébként is mi közöm van ehhez? A szerelmi életéhez? Semmi. Így nem tudtam meg, hogy mi lett az apukás sztorival. Áh, mindegy. Akkor sem fogok vele foglalkozni. Majd elkerülöm és ha hozzám szól flegma leszek vele, vagy nem válaszolok. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy elfelejtsem és megszüntessem az érzéseimet iránta. Dudáltak. Ők azok. Kinyitottam az ajtót és egy fekete limó állt a ház előtt. Ez egy kicsit lefagyasztott, erre nem gondoltam volna, bár természetes. Intettem egyet, hogy mindjárt jövök aztán felrohantam, adtam egy puszit az alvó Sarah-nak és hagytam neki egy cetlit az ágya mellet. Majd megfogva a táskámat odasétáltam az autóhoz. Paul és Louis ugrottak ki belőle. 
-Szia Sky!-ölelt át Lou. Nevetve viszonoztam, majd elindultam a csomagtartóhoz, hogy betegyem a cuccom, de ekkor Paul megállított.
-Ugye csak viccelsz?-mosolygott, majd kikapta a kezemből és betuszkolta a tömött helyre. Eközben Louis besegített a kocsiba, bármennyire is tiltakoztam, hogy megy egyedül is. Igazán udvarias. A fiúk mind egy puszival üdvözöltek, de Hazzához nem hajoltam oda és ő se közelített. Na, jól állunk. Ő is utál? Nagyszerű. De ez miért is zavar engem? 
Viszont nem kerülhette el a figyelmemet, hogy egy hatalmas monokli van a szeme alatt és, hogy kerüli a tekintetemet. Mintha ott se lennék. Lazán megvontam a vállam és a többiek felé fordultam, akik mind megdicsérték a szerelésemet. Fél órával később meg is érkeztünk a repülőtérre. Olyan valamivel találkoztam, amit még sohasem tapasztaltam eddigi életem során. Persze nekem is vannak rajongóim, de nem beteges, visítozó, bőgő, erőszakos, agyonsminkelt csajok. Elfintorodtam, ahogyan körbevették a kocsit és még csak nem is lehetett kinyitni a kocsiajtót. 
-Sky?-fordult felém Zayn.
-Hm?-kérdeztem kissé ideges hangon.
-Ez fájni fog.
-Mi?-kérdeztem értetlenül. Nem kellett sokáig várnom a válaszra, ugyanis a következő pillanatban nyílt az ajtó és mivel én voltam a szélén kirángattak belőle. Igen, a rajongók. ütöttek, ott ahol tudtak és közben olyanokat kiabáltak, hogy "Nem veheted el tőlünk őket!", "Mit kerestél a kocsiban?", "Te kis ribanc!", "Jé, ez nem Skylar Michigan? Na mindegy, kinyírni"...Ilyen dolgokat vágtak hozzám, miközben visítoztak, bőgtek, ütöttek, pofon csaptak, tépkedek. Levegőt sem bírtam venni, vagy rájuk szólni sem volt erőm. Csak vártam, gondolván, hogy úgy is vége lesz valamikor. Egy erős kar rángatott ki a csatatérről. Amikor megláttam ki az, nem hittem a szememnek. Harry volt.
-Hát téged mindig meg kell menteni?-kérdezte játékosan, de aztán, mintha csak eszébe jutott volna valami, komolyra változott az arca és egy flegma "Gyere utánam-mal" ott is hagyott, én meg rohanhattam. Na ki után? Ja, Harry Styles után. Egy pont oda.
A magángépen esett le, hogy tulajdonképpen milyen jó dolog is egy magángép. Nem zaklatnak, azt csinálsz, amit akarsz, nyugis, tágas és a WC kitűnő kifogás, arra, ha valakivel nem akarsz szóba állni. Tehát, végig a WC-n csöveztem és újra megcsináltam a hajamat. Ugyanis kitéptek belőle egy tincset. Vadócok. Ha csak rájuk gondolok is felfordul a gyomrom. Hamarosan le is szálltunk Nevadában. Nem értem, hogy miért kellett géppel jönnünk idáig, hisz itt van a szomszédban. Na jó, ezt inkább nem firtatom, ők sztárok azt csinálnak, amit akarnak. Egy újabb reptér. Na  nehogy már!
-Nyugi, most nem hagyunk!-karolt át Louis, mire hálásan rámosolyogtam.
-Köszi, az jó lesz.-nevettem el magam és elindultunk a hosszú folyosón. Útközben összetalálkoztunk David-el, aki barátságosan megölelt és átkarolt, majd úgy mentünk tovább. Itt már több biztonsági őrrel voltunk védve, így ki tudtunk osonni a limóhoz. Leültem Lou mellé, David pedig mellém. Mi baja van? Miért ölelget és ér hozzám mostanában annyiszor? Újra átkarolt és közben egy szúrós pillantást vetett Harry felé, aki az előbb, mintha...nem, az lehetetlen. Engem figyelt volna? Elkezdtek szemezni. Mi folyik itt? Még nem mertem rákérdezni. 
Megérkeztünk a koncert helyszínére, ahol kiszálltunk és gyorsan bementünk a backtage-be, mindenki az öltözőkbe. Viszont volt egy kis gond. Ez egy kis színpad, egy kis aréna, és hát, egy öltözőm volt a fiúkkal.
-Na ne! Én nem öltözöm velük egy helyiségben!tiltakoztam, miközben Dave próbált nyugtatni. Vagy hát nem teljesen, mert jött a szokásos dumájával:
-Fel akarsz lépni? Akkor fogadd el ami van!-ordított és betuszkolt az öltözőbe. A fiúk furán néztek rám, én pedig egy nagy sóhaj kíséretében elfoglaltam az egyik széket és keresgéltem a fellépő ruháimat a táskámban. Ruhás próba elsőre. Hát ez csodálatos. 
-Melyik dallal kezdünk?-kérdeztem.
-Tell me a lie!-kiáltozták én pedig egy bólintással jeleztem, hogy "oké". Bementem a fürdőbe, ahol magamra kapkodtam a ruhákat és visszamentem az öltözőbe. A látvány ami fogadott nem volt minden napi, ugyanis a One Direction mind az öt tagja egy szál alsógatyában állt a szemem előtt. Kuncogtam egy jót magamban, az arckifejezésüket látva. Akaratlanul is megakadt a szemem Harry felsőtestén. Kockás hasán, a tetkóin, a nyakának ívén, minden egyes részén a testének. Megszédültem. Jézusom, mi történik velem? Megráztam a fejemet és kiléptem az öltözőből. Kisétáltam a színpadra és szemügyre vettem. Valóban nem volt túl nagy, de azért kicsinek se lehetett volna nevezni. Gondoltam, hogy gyakorlok egy kicsit, ezért nekiálltam a koreográfiámnak, egyedül a színpadon. Táncolok. Az az érzés leírhatatlan, csak szárnyalok a boldogságtól. Éreztem, hogy figyel valaki. Megálltam és a színpad széléhez pillantottam. Már nem volt ott senkit, de még láttam a göndör fürtöket, ahogy elsuhannak a színfalak mögött. Elmosolyodtam. Nem tudom, hogy miért vált ki belőlem ez a fiú ilyen érzéseket, de az biztos, hogy nagyon irritáló. Időközben megérkezett a banda többi tagja is. Kezdődhetett a gyakorlás.

-Harry szemszöge-

Egy nagyon élvezetes koncertet tudhatunk magunk mögött. Ez hatalmas önbizalomlöketet adott a továbbiakra. Mindenki azt csinálta amit szeret. Mi énekeltünk, a rajongók velünk énekeltek és Sky pedig táncolt. Minden tökéletes volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen esik majd Sky-tól eltávolodni. Nem fog menni, érzem. Képtelen vagyok rá, mert ha nem látom minden nap minden egyes percében, hiányérzetem van. nem vagyok szerelmes, hisz nem ismerem, de vonzódom hozzá. Ezt már belátom. Amikor koncert előtt a színpadon láttam egyedül, táncolni, a szívem hevesebben vert, elpirultam és csak mosolyogtam megállás nélkül. Csodálatosan táncol, megdobogtatja az ember szívét. Ez olyan, mint amikor egy énekes minden érzelmét beleteszi a dalba, csak ő a  mozdulataiba teszi bele ugyanezt. 
Érzem, hogy ez a turné közelebb fog minket repíteni egymáshoz és talán majd ő is jobban megnyílik felém. Megismerhetem és...most csak ennyit szeretnék. Megtudni, hogy ki ő valójában, mert nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy valahonnan nagyon ismerős nekem...

4.rész- Awkward

Sziasztok!:)
Nagyon-nagyon örülök a 4 feliratkozónak és remélem lesz több is.:) Ez a rész egy kicsit össze-vissza lett szerintem és rövid is lett, de remélem, hogy azért elnyeri a tetszéseteket. Nagyon szeretném, ha komiznátok is sokan!:)
Ez viszont nagyon cuki <3333: 

-Harry szemszöge-

-Készüljetek! 5 perc és kezdünk!-figyelmeztetett minket Kate, az útbaigazítós. Még sosem volt ilyen, de izgultam az interjú miatt. Mert tudtam, hogy nem fognak békén hagyni ezzel a témával kapcsolatban. Izgatottan tördeltem az ujjaimat, egyre jobban izzadtam.
-Hé, Hazza, minden okés lesz! Majd kimentünk rendben?-veregette meg a hátamat Louis.
-Kösz, haver! Mindig kihúztok a bajból!-néztem a srácokra hálásan. Niall éppen evett (ez miért nem lep meg?), Zayn Perrie-vel telefonált, Liam torka szakadtából ordított, mert egy kislány üldözte egy kanállal, Louis pedig mellettem állt, miközben egy répát rágcsált. Elnevettem magam. Mi lenne velem nélkülük? Megszólalt egy halk sípszó, mire mind az öten bevonultunk és leültünk Ellen-el szemben a kanapéra. A legtöbb tekintet rám szegeződött, úgy látszik az emberek szeretnek újságot olvasni. Ez ciki lesz.
-Sziasztok fiúk! Hogy vagytok?-kérdezte kedvesen Ellen.
-Köszi, jól, bár egyben izgatottak is vagyunk, mivel holnap indul a világturné.-fejtette ki Lou mosolyogva, mire a közönség hatalmas ujjongásban tört ki. Ez egy kicsit megnyugtatott.
-Mi újság barátnő ügyben? Liam?-kacsintott és az említett felé fordult.
-Most jelenleg nincs senkim. Amióta szakítottunk Daniellel nem is volt. Most még nem állok készen egy újabb kapcsolatra.-felelte megfontoltam, mint mindig. Végigkérdezett mindenkit, Zayn ódákat zengett Perrie-ről, Niall azt mondta, hogy a kaján kívül nincs más szerelme, Louis Elenaor-ról számolt be és...és hát rám került a sor.
-Khm... Most nincs senkim.-mondtam, bár kicsit elakadt a hangom, mert eszembe jutott Sky. Mindig ez van rágondolok. Remegek, a szívem hevesebben ver, elvesztem a fejemet és hirtelen nem tudom,  hogy hol vagyok.
-Hát ez nem volt túl meggyőző.-nevetett Ellen.
-Pedig most  nincs senkim.-mondtam határozottabban.
-Hát jó. Na de ha már úgyis nálad járunk, láttad reggel az újságot?-kérdezte. Izmaim megfeszültek, lesápadtam. Féltem. Mi lesz, ha nem leszek túl meggyőző?
-Láttam. Újabb hülyeség. Nincs semmi közöm ahhoz a férfihoz.-mondtam feszülten. Haragot, gyűlöletet és talán egy kis bűntudatot éreztem? Hiszen letagadtam a saját apámat...
-Oh, értem. Akkor ez csak egy újabb pletyka vagy félreértés ugye?-nézett rám szúrós szemekkel Ellen. Nem hitt nekem.
-Igen, az.-feleltem szemrebbenés nélkül. Itt befejezte a zaklatásomat. Megkönnyebbültem, de közben éreztem, hogy valami nincs rendben. Ez így túl egyszerű volt. Bár tudtam volna már akkor, hogy mi lesz a baklövés...

-Skylar szemszöge-

Miután hazamentünk Sar-ral a kórházból rögtön bekapcsoltam a TV-t és vártam az Ellen Degeneres show-t. Kiváncsi voltam, hogy hogyan húzza ki Harry magát ebből az egészből.
-Hát te? Nem pakolnod kéne?-jött be a nappaliba Sarah.
-Khm, de. Csak még megakartam nézni ezt.-mutattam a TV-re, ahol a fiúk éppen leültek a kanapéra.
-Áh, értem. Csinálok vacsit.-kacsintott és eltűnt a konyhában. Ezt megúsztam. Ellen a barátnőikről kérdezett és amikor Harry-hez ért, ledermedtem. Nagyon nem magabiztosan mondta,  hogy nincsen senkije. DE ezen én miért is akadok fenn? Hisz nem érdekel a nyálas fiúcska, egyáltalán nem kéne, hogy ez zavarjon. Hisz nem érzek iránta semmit.  Egyre jobban dühös lettem. Hirtelen már nem érdekelt semmi és senki, a távirányítót hozzávágtam a tévéhez és felrohantam a szobámba. Dühös voltam-e vagy haragos vagy talán csalódott? Nem tudtam. Össze voltam zavarodva. Miért akadtam ki? Nem fogok hozzá közeledni...Gyűlölöm!

-Harry szemszöge-

Kimentünk a kis színpadra és elkezdtük énekelni a "She's not afraid"-et. Végig Sky-on járt az agyam közben. Megőrjít ez a lány. Azt hiszem, hogy kicsit el kéne távolodnom tőle, csak addig, amíg el nem nyomom magamban ezt az érzést. Én nem tudom mit éreztem miközben, amikor énekeltem. De ez most más volt. Máshogy figyeltek az emberek. Mintha tudták volna az igazságot. Megijedtem és meggondolatlanul cselekedtem. Ugyanis....lerohantam a színpadról. Ennél kínosabb már úgysem lehetne. Erről pedig megint Sky tehet. Tönkretesz, már csak az is, ha rá gondolok. Nem akarok még egyszer szóba állni vele. Elkerülöm. Felkaptam magamra a kabátomat és kirohantam a hűvös szellőre. Csak futottam megállás nélkül, ameddig meg nem találtam egy kocsmát, bementem. Kezdődhet az este.

-Skylar szemszöge-

Lehunytam a szememet. A munka majd elfeledteti velem a fájó gondolataimat. Ma nem Jason herceg fogadott, hanem végre a király. Egy ismeretlen 14 éves lány álmába vezetett az utam. 
Egy sötét erdő szélén találtam magamat Éjszaka volt, csak a hold világított és telihold volt. Egy hangos farkas üvöltés. Jajj ne, egy újabb Vérfarkas rajongó álmával álltam szemben. Csodálatos. A másik irányba kezdtem el rohanni, egy hatalmas kastály felé. Mellettem a fák mozogtak, kétségbeesett sikítások hallatszottak a közelből, félelmetes ordítások szűrődtek ki a kastély nyitott ablakából. Egyből tudtam, hogy a kislány ott lesz. Viszont a kastély ajtaja zárva volt. Hirtelen gondolattól vezérelve felugrottam a legközelebbi ablakpárkányra és mászni kezdtem a nyitott ablakig, amit, mire pont odaértem volna...becsuktak. Hát persze, csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Feljebb másztam és már a tetőn álltam. "Akkor jön a Mikulás"-gondoltam magamban és beugrottam a kéménybe. Próbáltam visszafogni magamat, így nem sikítoztam a zuhanás közben. Egy poros szobába érkeztem. Szemben velem egy több helyen kilyukasztott, barna vászonfotel volt, mellette egy kis asztalka, rajta papírokkal. Felvettem az egyiket és megnéztem a dátumot. 1431. Ajjaj, Dracula születési éve. Mit össze nem álmodik ez a csaj. Megforgattam a szemeimet és elindultam kő csigalépcsőkön. Az ordítás felerősödött, egy ördögi kacaj, majd egy reményvesztett sikoly és....beléptem egy üres szobába. Csalódottan haladtam tovább. Nem sokkal később megtaláltam a helyiséget. Egy kórházi ágyon feküdt egy szőke hajú lány. Ruhái cafatokban lógtak rajta, végtagjai véresek voltak és torka szakadtából ordított, ugyanis felette egy fura lény (gondolom Dracula) állt egy késsel és a szívét célozta meg. Amikor pont közbe akartam volna lépni, megcsörrent egy telefont a lány zsebében. Dracula nem tudta mi az, hisz 1431-et írunk. De akkor, hogy kerül ide egy telefon? Eléggé össze lehet zavarodva, ez a lány. Majdnem elröhögtem magam, amikor felvette és beleszólt:
-Oh, Harry Drágám! Siess, itt vagyok a kastélyban és megakar ölni!!-sikította, majd letette. Jézusom. Harry? Ugye nem? A következő pillanatban egy lónyerítést lehetett hallani és a lépcsőn fehér lován száguldott fel Harry Styles, páncélban, majd elkiáltotta magát:
-Megmentelek Milady!  Itt már nem bírtam tovább, elröhögtem magamat. Kiléptem az álomból és még mindig nevettem. Hogy lehet valaki ilyen szánalmas? Mindent összeálmodott. Nem volt itt semmiféle rémálom, hiszen megmentette a lovagja, Harry. Istenem, hát ez...nem segített elfelejteni éppen, de legalább láttam Harry-t páncélban és okoztam magamnak egy pár felejthetetlen pillanatot.

3.rész- I'm afraid of my feelings

-Skylar szemszöge-

Szédültem és a fejem is sajgott. Lassan próbáltam kinyitni a szemem. Először csak homályosan láttam, egy elmosódott alakot. Úgy zúgott a fejem, hogy nem hallottam semmit. Ám akkor hirtelen egy erős csapás az arcomon és teljesen feleszméltem.
-Jézusom, Sky! Mi történt?-rángatott Sarah. Próbáltam visszaemlékezni a tegnapra, de eléggé nehezen ment. Aztán minden beugrott. Megvágtak, elájultam és most itt vagyok.
-Khm...Valaki megvágta a kezemet Dreamway-ben és elájultam. Aztán most meg itt vagyok.-mondtam furán.
-De mégis hogyan? Jól érzed magadat? Muti a kezed!-mondta és kitakarta fájó végtagomat. Egy apró sikoly hagyta el a száját.
-Mi az?-kérdeztem megijedve.
-Ez nagyon csúnya. Hogy mész ma dolgozni???-árasztott el a kérdésekkel. Hát igen, Sarah mindigis aggódós volt. Lepillantottam a kezemre és engem is meglepett amit láttam. Egy nagyon mély, vérző seb volt az alkaromon, majdnem kilátszott a csontom. Megrémültem. Mindenre emlékeztem a tegnapból csak arra nem, hogy ki tehette ezt velem. Hogy fogok ma táncolni?
-Öhm, nem fáj annyira.-hazudtam.
-Aha, persze. Bekössem?-kérdezte, mire aprót bólintottam. Barátnőm egy fehér fáslival tért vissza és óvatosan betekerte vele a sebet.
-Köszi.-néztem rá hálásan, majd az arcára adtam egy puszit és felálltam, hogy átöltözzek.

Miután sminkeltem elindultam a stúdióba, hogy szembenézzek azzal a személlyel, akinek a sztárénjét gyűlölöm, de a tegnap este látott, igazán vonz...

-Harry szemszöge-

A tegnapi éjszakám borzalmas volt. Rosszat álmodtam, és újra a múltat. Mindig ott motoszkál a fejemben. Azt a napot sosem felejtem el. Szörnyű volt. Az álomban pedig oly valóságosnak tűnt. Apám azóta börtönben van, de gyűlölöm. Egy alkoholista, drogos szarházi volt. Emlékszem, hogy amikor tegnap éjjel az álmom már ott tartott, hogy ráugrok, vége lett. Skylar-re gondoltam. Felriadtam és éreztem, hogy van mellettem valaki. Megnyugodtam és úgy aludtam vissza. Megbolondít ez a lány. Tegnap óta csak ő jár a fejemben. Most van velem először olyan, hogy nem csak a teste vonz. Megakarom ismerni. Ő különleges, érzem, hogy más.
-Min gondolkozol haver?-jött le Louis az emeletről. Éppen a reggelimet ettem.
-Jah, én? Semmin.-tiltakoztam, de láttam, hogy ezzel nem győztem meg.
-Jól ismerlek. Skylar-ön igaz?-kérdete mosolyogva, miközben leült velem szemben.
-Igen. Tudod, megakarom ismerni.-nyögtem ki, szinte suttogva mondtam.
-Hogy mi? A szívtipró Harry Styles nemcsak lefektetni akar egy lányt?-hökkent meg.
-Naaa!-löktem oldalba.
-Oké, bocsi. De akkor hívd el randizni!-tanácsolta.
-Nem megy, Louis. Gyűlöl engem. Soha nem jönne el velem.-hajtottam le a fejemet szomorúan.
-Csak azért, mert nem ismer. Csak a sztárt látja benned, meg amiket a pletykalapok írnak. Olyan vagy valójában?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor mire vársz? Mutasd meg, hogy te nem az vagy, akinek hisz. Mert jobb vagy haver. De ez a csaj tényleg más. Ne nyomulj, először légy a barátja és férkőzz a bizalmába. Mutasd meg, hogy ki vagy igazából!-mondta Lou mosolyogva.
-Mióta lettél te ilyen bölcs?-kérdeztem nevetve.
-Így születtem.-vont vállat és felállt.
-Na ne légy nagyképű! De azért kösz.-feleltem őszintén.
-Nincs mit, Hazza. Remélem meghódítod.-kacsintott, majd elhagyta a konyhát. Magamban mosolyogtam és elhatároztam, hogy ez most más lesz. 1 hónap múlva már kedvenli fog.
-Harry! Láttad a mai újságot???-rontott be a szobába Niall.
-Nem, de nem is szoktam nagyon újságot olvasni.-röhögtem el magam.
-Attól tartok ezt most muszáj lesz!-nyomta a kezembe. Amint elkezdtem olvasni, hatalmas mennyiségű harag és gyűlölet öntött el.
"George Samuel Styles-t (46) ma kiengedték a New york-i börtönből. A férfi 11 évvel ezelőtt súlyos testi sértés miatt került oda. Feleségét és fiát verte, alkoholizált és drogozott. A bíróság ma mégis szabad lábra helyezte. Az emberek azon gondolkoznak, (ugyanis nem tudják biztosan) hogy Mr. Styles, Harry Styles (19), a One Direction egyik énekesének az édesapja. Mivel Harry az interjúkon mindig csak anyjáról, Ann-ról szokott beszélni, az apa témát kerüli. Talán Harold Edwars Styles a kicsi 9 éves fiú, akit vert az édesapja? Vagy csak egyszerűen névrokonok. Egy biztos: Ma minden kiderül az Ellen Degeneres Show-ban, ahová ma estére hívták a brit fiúbandát. Harry biztosan nem maradhat tisztázatlanul."
A lábaim remegtek, a szívem zakatolt és lesápadtam. Hogy engedhették ki? És ha ez kiderül? Akkor engem utálni fognak, vagy sajnálni, vagy elítélni. Nem! Ezt meg kel akadályoznom! Le kell tagadnom! Valamit sürgősen ki kell találnom...

-Skylar szemszöge-

A sarki boltban vettem egy újságot és amikor megláttam a George-ról szóló cikket ledermedtem. Vajon Harry látta? Jézusom, szegény mit érezhet. Ez félelmetes, maga a rémálom. Felajánlom a segítségemet Harry-nek, csak azt nem tudom még, hogy hogyan. 
-David! Megjöttem!-kiabáltam a stúdióban.
-Itt vagyok! A fúk 5 perc múlva megjönnek! Addig öltözz át!-mondta.
-Oké.-feleltem és elrohantam az öltözőbe. Eléggé megijedtem amikor észrevettem, hogy  fáslim vörös. Még mindig vérzik és egyre jobban fáj. Attól félek, hogy nem fogom tudni elállítani. Hogy üthetett át a fásli ilyen gyorsan? Valahogy el kell takarítanom, nem láthatják meg. Gyorsan leszedtem a kötést a karomról és láttam, hogy egyre mélyebb a seb. Valami mágikus késsel ejthették. Bár emlékeznék rá, hogy ki volt az... Kiöblítettem vízzel vágást, majd elkezdtem szorítani egy törölközővel, hátha eláll. Nem sikerült, de legalább csillapodott. Kerestem a szekrényben egy másik kötést és újra rátekertem.
Gyorsan felkötöttem a hajamat egy kontyba, majd átöltöztem.

Látszott a kötésem. Valahogy el kellene takarnom. Ezért még gyorsan felkaptam rá egy sportpulcsit és így már kimehettem.
-Sziasztok!-köszöntem, de nem néztem rá a Zöldszeműre.
-Szia Skylar!-mondták vigyorogva, mire én szemforgatva vezettem be őket a táncterembe. Nagyon fájt a karom. Féltem, hogy észreveszik majd a mozgásomon, hogy valami nincs rendben. Majd megpróbálok nem a fájdalomra koncentrálni.
-Na jó, akkor kezdjük! Tegnap kitaláltam pár lépést, miközben a számaitokat hallgattam.-modtam egy grimaszt vágva, majd a Live While We're Young-ra bemutattam egy komplett koreót. Amikor befejeztem tapsoltak, de nemcsak a srácok.
Egy nő állt az ajtóban. Csinoss, fekete kiskosztümben, nem tudtam ki ő. 
-Ez nagyon jó, tetszik.-mondta mosolyogva. Én csak furán néztem rá.
-Jajj, ne haragudj! Miranda Wallis vagyok, tánctanár!-nyújtott kezet.
-Öhm, jó napot! Skylar Michigan, táncos.-fogadtam el. Kicsit ledöbbentem, hiszen David azt mondta, hogy én leszek a tánctanár, bár meg is könnyebbültem.
-David hívott. Azt mondta, hogy így kevesebbet kell majd stresszelned, meg nem szakad annyi minden a nyakadba. Gondoltam besegítek.-magyarázta el.
-Oh, köszönöm.-mondtam hálásan.
-Akkor, álljunk neki a gyakorlásnak! Kezdjük azokkal a dalokkal, amikben te is táncolsz!-csapta össze a tenyerét, majd mutatott néhány lépést és megkezdtük a gyakorlást. Két és fél óra múlva, minannyian kifulladva rogytunk le a padlóra. Nagyon megterhelő volt, pláne a karomnak.
-Á-á! Még nincs pihi, most jön csak a java!-kiabálta, mi meg egy reménytelen sóhaj kíséretében álltunk fel. Ám megszédültem, biztosan újra vérzek. Visszaestem a padlóra. Rémülten fordultak felém és Harry gyorsan odarohant.
-Minden oké?-kérdezte aggodalmasan.
-Persze, csak rosszul álltam fel.-erőltettem mosolyt magamra. Muszáj volt hazudnom. Annyira ciki volt a helyzet. Én vagyok a táncos és tökre úgy tűnik, mintha én nem bírnám az edzést. Minden nap minimum 8 órás edzésem van, nehogy már én ne bírjam. Márpedig így volt. Nehezemre esett a tánc. Egyre jobban szédültem és eszméletlenül fájt a karom. Nem bírtam.
-Tarthatnánk egy kis szünetet?-néztem kérdőn Miranára, aki bólintott. Harry nyújtott a kezét, de nem fogadtam el. Nem akartam gyengének tűnni, másrészt még mindig utáltam Harold-ot. Ezért, lassan felálltam, de újra meginogtam. Láttam, hogy Göndörke felém kap, de csak intettem neki, hogy jól vagyok. Majd kirohantam a WC-be. Egyre roszzabul voltam. Levettem a pulcsim, és észrevettem, hogy újra átitatta a vér a kötésemet. Reményvesztettem csúsztam le a padlóra, a hideg falnál.

-Harry szemszöge-

Nagyon megijedtem, amikor Sky nem bírt felállni. Miközben edzettünk, már akkor is láttam rajta, hogy egy picit kába. Vajon mi történhetett? Talán beteg? Az biztos, hogy nagyon erős. Mikor kirohant, utána futottam. Meg kell találnom. A Wc-ben találtam rá, összegörnyedve. Félelmetes látványt nyújtott. Az arca hófehér volt és a karján volt egy kötés, ami teljesen át volt itatva vérrel. Ijedten rohantam oda hozzá.
-Sky? Mi történt a karoddal?-kérdeztem akadozva.
-Ja, semmi, csak elestem, tegnap.-mondta mosolyt erőltetve az arcára. Na ne, azt hitte, hogy beveszem?
-Őszintén!- kértem. Próbáltam nem a legrosszabra gondolni. Aggódtam érte.
-Semmi, jól vagyok.-tiltakozott, de alig volt erő a hangjában.
-Nem veszem be. Ki tette?-szűrtem  fogaim között. Láttam, hogy meghökkent, majd félelem költözött a szemébe.
-É-én nem tudom, ne emlékszem.-hajtotta le a fejét. Mégiscsak igazam volt. Megtámadták. Eszméletlen dühös lettem.
-El kell állítani a vérzést. Segítek!-feleltem gyengéden és elkezdtem letekerni róla a kötést.
-Ne! Nem kell! De miért foglalkozol velem?-fogta meg a csuklóm és belenézett a szemembe. Elvesztem a tekintetében, mélykék szemében. Olyan gyönyörű volt. Megbabonázott, ezért a tudtom nélkül feleltem ezt:
-Mert érdekel, hogy mi van veled.
-Öööö, mi? Úgy értem, khm... -kapta el a tekintetét és láttam, hogy elpirult. Ha ezt váltom ki belőle, csak maradjak gyengéd és őszinte, úgy látszik ez tetszik neki. Ám amikor levettem a fáslit, kis híján elájultam. Nagyon mély volt a seb. Amikor ránéztem már nem volt nyitva a szeme, elájult. Felkaptam és kirohantam vele a mosdóból.
-Segítség!-ordítottam. Remegtek a lábaim, nagyon megrémültem, hogy mi lesz. A nagy ordítozásra természetesen kirohantak srácok és amint meglátták a kezemben lévő Sky-t, rémülten rohantak oda és faggattak, hogy mi történt. Mindent elmondtam, teljesen ki voltam borulva, miközben a karjaimban tartottam azt a lányt, akit egyre fontosabb lett számomra.

-Louis szemszöge-

Megható, ugyankkor elrettentő pillanat volt, amikor Hazza a karjaiban tartotta az eszméletlen Sky-t. Harry nagyon agódott és félt?. Úgy nézett a kezében tartott lányra, mintha a világ legértékesebb kincsét tartaná a kezében. Szerelmes? Az lehetetlen, hisz alig ismeri. Vagy létezik szerelem első látásra? Ezek szerint igen. Miután felébredt, beszélnem kell Sky-al, segítenem kell a barátomnak. 
Hívtuk a mentőket, akik berakták a mentőautóba és elhajtottak vele. Harry-t úgy kellett visszafogni, hogy ne menjen vele.
-Hazza, nyugi! Minden okés lesz! Utánuk megyünk, oké?-tettem a vállára a kezemet.
-Oké. Skacok, ti maradjatok itt, Lou-val elmegyünk.-mondta és beültünk a kocsimba.
-Louis? Félek.-mondta hakan, amikor már úton voltunk a kórházba.
-Mitől?-kérdeztem meglepetten.
-Magamtól és az érzéseimtől.-vallota be.
-Bővebben?-kérdeztem, holott tudtam, hogy mi a válasz erre, de az ő szájából akartam hallani.
-Egyre jobban érdekel, hogy mi van Sky-al. Féltem. Aggódóm érte. Érdekel, hogy mi van vele. Izgulok, amikor a közelemben van és hevesebben dobog a szívem. Fontos nekem.-hadarta és amint észrevettem maga is meghökkent, azok amiket mondott. Nem gondolkozot mielőtt beszélt, csak a szívéből szólt.
-Hazza, szerintem te szerelmes vagy...-suttogtam.
-Nem, az nem lehet! Hiszen nem is ismerem!-tiltakozott dühösen. Nem firtattam tovább a lényeg, hogy én tudtam.

-Skylar szemszöge-

Mi történik? Miért sötét minden körülöttem? És miért nem tudom kinyitni a szememet? Hol vagyok? Fáj a karom. Várjunk, most már kezdek ébredezni. Látok homályosan néhány alakot körülöttem, hármat. Ááá, de erősen világít a lámpa. 
-Hol vagyok?-nyögöm ki és már minden kirajzolódik. Bongyorka, Louis és egy...orvos áll előttem. Dèja vu érzésem van.Mintha ez már megtörtént volna. Göndörke szemében megcsillan valami, talán felismerés? Az lehetetlen....
-Kórházban.-válaszolja az orvos. Minden eszembe jut, most totál gyengének tűnhetek.
-Jól vagy?-kérdezi aggódva Harry.
-Igen, köszi Harold.-mosolygok. Ő is elvigyorodik és megjelennek a gödröcskék az arcán. Olyan aranyosak. Késztetést érzek rá, hogy megérintsem őket, de elnyomom magamban ezt az érzést. 
-Hála az Égnek.-sóhajtja megkönnyebbülten. Jézusom, hova lett az arrogáns, nagyképű, perverz, önfejű, bunkó és nagyképű Harry Styles? Mert ez itt valaki más... Az álmában látott énje. Nagyon vonzó. Elpirulok. Mi történik velem? Olyan jól érzem magam most így vele, olyan más.
-Hölgyem, azt hiszem, hogy hazamehet, ha jól érzi magát.-szakít meg az orvos a gondolkozásban.
-Rendben, köszönöm.-küldök felé egy hálás mosolyt és felülök.
-Köszi Styles, hogy idehoztatok!-mosolygok a fiúkra, akik csak biccentenek.
-Holnap indul a turné.-mondja Louis.
-Hol kezdünk?-kérdezem.
-California. Aztán Nevada, Texas, majd a keleti part, Canada, Európa aztán Ázsia.-válaszol Harry, mire ledöbbenve bólintok.
-Hazavigyünk?-kérdezi kedvesen Louis.
-Nem kell, köszi, a barátnőm már úton van.-mosolygok rá és felállok. A vérzésem elállt, összevarták a sebet, jó a közéretem és minden okés.
-Biztos?-kérdezi aggódva Bongyorkirályfi.
-Biztos. Menjetek haza pihenni, holnap kezdődik a turnéés mam ég interjútok is lesz. De köszi mindent.-felelek nevetve, majd együtt kiléptünk a kórteremből.
-Akkor mi megyünk, Sky. Holnap reggel 6-ra ott vagyunk érted. Szia és vigyázz magadra!-mondja Louis, majd nagy meglepettségemre megölelt, de viszonoztam. Harry és megölelt. Bizsergés futott végig a testemen és melegség öntötte el a testem minden egyes részét. Olyan jó érzés volt az érintése. Soha nem akartam volna elengedni. De gyorsan észbekaptam és elengedtem, ő meg csak pimaszul vigyorgott. Nem, nem szabad érzéseket táplálnom iránta. Ha a közelemben van elvesztem a fejemet, ez félelmetes, mert még senki nem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket. 
-Sky!-szakított ki barátnőm hangja a gondolataimból. Amint odaért szorosan megölelt és csak úgy álltunk ott, ölelkezve, miközben folyamatosan Harry-n járt az agyam.

Boldog Új évet!

Mindenkinek Boldog új évet! 2014 legyen mindenkinek nagyon jó! :)